Az Index oldalán jelent meg egy hír, amely szerint a fiatalok (a 19-29 éves korosztályt vizsgálták) alig több, mint harmadának van megtakarítása, többségük lakásra gyűjt. Alig egyötöde az, aki a hó elején tesz félre (pedig Warren Buffet azt tanítja, hogy „Először mindig magadnak fizess!” (azaz amit félre akarsz tenni, tedd meg a hó elején, ne a „maradékot” akard félretenni, mert nem lesz…)

A megkérdezettek harmada csak alkalmanként, harmada sosem tesz félre.

Pedig ez az a kor, ami leginkább a „tőkefelhalmozás” időszaka a fiatal életében (nyilván azok számára, akik már rendelkeznek jövedelemmel és nem annak, aki még tanul). Ez a családalapításra, az önálló otthon megteremtésére gyűjtés időszaka – és ezt is mutatja a statisztika, már ami a megtakarítók esetében a célt illeti. Ehhez nagyon jól jön, ha az állam is támogat bennünket, hiszen ha a takarékoskodást lakástakarékpénzáron keresztül oldjuk meg, az egyrészt rendszerességre „kényszerít” bennünket, másrészt a befizetett összeget az állam is megtoldja annak 30 %-ával…

Sokan rövidebb időben és más célban gondolkodnak, egy jó autó vagy egy nagyobb külföldi út megvásárlására is lehet gyűjteni, erre jó eszköz lehet egy megtakarítási biztosítás, de akár egy befektetési alap is.

De van még valami, amiről a cikk sem beszél. Ez pedig a nyugdíj kérdése. Persze érthető, hogy egy huszonéves fiatalt általában még nem gyötör ez a kérdés. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogy mikor kezdünk el takarékoskodni. Azt talán mondani sem kell, hogy miért fontos az öngondoskodás. Leginkább azért, mert mire a mai fiatalok nyugdíjassá lesznek, várhatóan jóval több lesz a nyugdíjas korú és jóval kevesebb az aktív dolgozó, mint napjainkban, márpedig a jelenlegi „felosztó-kirovó” nyugdíjrendszerben a nyugdíjasok mindig csak az aktív dolgozóktól levont járulékból jutnak ellátáshoz – meg persze a saját megtakarításukból. Ez utóbbit akár tekinthetjük a „nyugdíjrendszer második pillérének” (bár ez a kifejezés a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosítása után már nem túl „divatos”, addig beszéltünk általában a nyugdíjrendszer három pilléréről).

Ez a második pillér, mint a nyugdíjrendszer önkéntes eleme csakis rajtunk múlik. (Persze felfoghatjuk úgy is, mint kötelező elemet, erről nemrég hosszabban is olvashattak bejegyzéseinkben, hogy miért is tekinthetjük „kötelezőnek” a nyugdíjmegtakarítást….) Csakis rajtunk múlik, hogy felépítjük-e magunknak ezt a pillért és az is, hogy mikor rakjuk le az alapjait. Ahhoz, hogy valódi pillérré váljon megtakarításunk, el kell érnie egy bizonyos magasságot. És amiről most beszélnünk kell, az az, hogy mennyi idő alatt akarjuk felépíteni ezt a pillért… Nem mindegy, mekkora köveket kell odahordanunk, hogy megépüljön! És itt kanyarodunk vissza a fiatalok megtakarításaihoz! Nézzük csak részletesebben:

Ha az a cél, hogy az állami nyugdíjunkat várható nyugdíjas éveink során mondjuk 15 éven keresztül kiegészítsük 50 ezer forinttal, akkor nagyban függ a korunktól, hogy ehhez mennyit kell félretennünk havonta. Huszonöt évesen alig több, mint havi tízezer forinttal megúszhatjuk havonta, 35 éves korban indítva már 18 ezer forintot, 45 évesen már havi 30 ezer forintot, 55 évesen már közel 64 ezer forintot kell ehhez félretennünk. Ennek ellenére sokan csak akkor kezdenek el gondolkodni a nyugdíjra történő megtakarításon, amikor már „kirepültek a gyerekek”, valamikor a szülők 50 éves kora körül… Csakhogy 10 év alatt még az adójóváírással együtt is többet kell befizetnünk, mint amit 15 éven át ki szeretnénk venni! Ha nem akarjuk, hogy majd gyermekeink kirepülése után kelljen nagy teherrel megterhelni a családi költségvetést, akkor jobban járunk, ha jó időben elkezdjük a felhalmozást és akkor fiatalon akár néhány doboz cigaretta árából vagy napi egy csésze kávéházi presszó-kávé árából letudhatjuk a megtakarítást. Persze mindez attól is függ, hogy mivel szeretnénk kiegészíteni majdani nyugdíjunkat, mert akár úgy is tekinthetjük a dolgot, hogy meghívjuk időskori önmagunkat egy ebédre. Minden nap félreteszünk magunknak egy ebéd árát. Ha ezt időben elkezdjük, talán kiegészítő nyugdíjunkból még egy reggelire és vacsorára is futja…

Ha már elhagytuk az ifjúkort és lemaradtunk arról, hogy huszonévesen kezdjünk félretenni nyugdíjas éveinkre, akkor minél előbb el kell kezdeni, hiszen kétszer ad, ki gyorsan ad! És figyelmeztessük fiatal testvérünket, gyermekünket, hogy ne késlekedjen. Valószínűleg elég megmutatni neki ezt a táblázatot vagy ezt a cikket…

És Ön? Már lépett? De ha nem, akkor már egyeztetett velünk egy időpontot?! Ha még nem, adja meg adatait és hamarosan visszahívjuk!

Adja meg elérhetőségét és egyeztetjük Önnel, mikor tudunk leülni megbeszélni a lehetőségeket. Ne feledje: A döntés elhalasztása is döntés: minél később kezdi építeni önkéntes pillérét, annál nagyobb kövekre lesz hozzá szüksége!